IV. roVERseny
A negyedik. Immáron senki nem kérdőjelezheti meg, hogy hagyomány. Tudjuk, mire számíthatunk. De mégsem.

Tudjuk, hogy jó lesz, tudjuk, hogy kaland, tudjuk, hogy nehéz (a bicikli), tudjuk, hogy lesz hegymászó kötél, lesz víz, lesz jó levegő és egy nagyszerű csapat, egy kitűnő társaság. Pista bá főztjére és Ida néni kedvességére és a Kossuth Rádió pontosságára is ugyanúgy számíthatunk. Tudjuk azt is, biztosan eltévedünk, azt is sejtjük, hogy diszkvalifikálnak majd, és azt hisszük, hogy még mindig támogat a Tengerszem. Mindazonáltal már elég bizton remélhetjük, hogy túléljük.

Azonban mindig van új kihívás, mindig van váratlan fordulat, mindig van meglepetés, mindig van valami csűr-csavar, trükk (a Valentin Andris - Orosz Laci szervező páros soha nem fogy ki ötletekből), mindig van valami, amitől mégis más, mint a többi, és amiért érdemes minden évben újra indulni a roVERsenyen. Meg különben is... hátha jövőre befutunk az ötödik sípszóra.

Varga Ákos

a csapatok

A 8 szemű egység, avagy a mátyásföldi csibészek
Cech Vilmos
Csép Gyöngyi
Mernyei Ákos
Pácz Tamás

Citromos nápolyi
Hegedűs Eszter
Hegedűs Mihály
Némethy-Kiss Diána
Vecsei Bálint László

Forgó sirály
Kecskés Csaba
Mészáros-Komáromy Gergely
Németh András
Varga Ákos

Frici és a csajok
Molnár Nikolett
Simon Anikó
Sztrakay Ferenc Balázs
Velenczei Izabella

Hárman párban
Farkas Bence
Amberboy Domonkos
Papp László
Trombitás Zita

Huba
Baranyai Judit
Mezei Orsolya
Weeber András
Sebők Antal

Madagaszkár
Stampf László
Magyar Balázs
Magyar Nóra
Molnár Miklós

Pafox
Palcsó Anita
Velenczei Édua
Vitányi Bence
Vodicska Gábor

Sprotni
Balajti Zsuzsanna
Marosi Márton
Mihály Margit
Batki Gábor

eredmény

a győztes csapat beszámolója

Néhány hete egy hegymászóboltban jártam és bakancsválogatás közben érdekes dologra lettem figyelmes. Egy kifüggesztett tábla ugyanis vicces formában, adatsorszerűen foglalta össze az áruház földrajzi jellemzőit, a raktárkészlet telítettségét, illetve az egyéb státusokat. A dolog a roVERsenyre konvertálva valahogy így nézett ki:

Idő: 2005. szeptember 9.

Helyszín: Tahitótfalu

Földrajzi koordináták: 06 30 4714202 (Orosz Laci)

Hőmérséklet: gyorsan csökken

Szúnyogok száma: tart a végtelenhez

Hangulat: EMELKEDIK!!!

Szóval az egész valahogy úgy kezdődött, hogy tavaly az egyetemi hajtás, tankönyv és jegyzethajkurászás és más hasonló felemelő és roppant lebilincselő dolgok elől megléptem egy hétvégére a jó öreg Budapestről, és egy fantasztikus programon találtam magamat: a tavalyi roVERsenyen. Őszintén bevallom nem is számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. Mint ahogy arra sem, hogy csapatunkat az első helytől majd csak néhány perc, egy tropára ment bringa és saját tájékozódási kvalitásunk fog elválasztani. És a legjobb az egészben az volt, hogy a célba bevánszorogva ez egyáltalán nem zavart minket. Boldogok voltunk, hogy teljesítettük ezt a testi-szellemi kihívást. Elhatároztam: jövőre semmi pénzért nem hagyom ki...

Aztán eljött a nagy nap: leszálltunk Vácott és érdeklődve, bár kissé rémülten néztünk körül, ugyanis egy ismerős arcot sem láttunk. "Az nem lehet, hogy máris eltévedtünk" -gondoltuk. Azonban megpillantottuk a peronon ácsorgó, Woody Allen külsejű alakot (csak azok kedvéért, akik nem tudnák, Valek minden további nélkül indulhatna egy hasonmásversenyen. Vagy tényleg ő az?). Gyors regisztráció és rövid séta után a magas komptarifák miatt meg kellett próbálnunk egy versenyképesebb biciklisjegy konstrukció kidolgozására rábírni a jegyszedőt, de sajnos ő hajthatatlan maradt. Sebaj, "biztos meleg vacsorával várnak a túlparton" súgtunk össze nem is olyan halkan, "hiszen valamilyen meglepetést említettek. Te is hallottad?" "Hogyne, persze" erősítette meg reményeimet Vili. Miután azonban Orosz Laciék több random csoportra osztottak minket elkezdtem erősen kételkedni az előbb említett babgulyás létezésében...

"Menjetek be itt az erdő mellett cca. 1,5 kilit és egy összeomlott kunyhónál megtaláljátok a következő tennivalókat!" hangzott az utasítás. "Hát jó vágjunk bele, gondoltuk azért van a biciklis, hogy az ilyen rohammunkát megoldja, mi itt megvárjuk a langyos őszi estében..." Ezután csaptam le magamon a századik szúnyogot. Hogy sokat ne szaporítsam a szót hármónknak közös erővel sem sikerült megtalálni az ígért levelet. Üröm az örömben, hogy másodperceken belül két telefon futott be miszerint az, aki megtalálta sem tud vele mit kezdeni egyedül, ugyanis egy trükkös levélről van szó. Lényeg a lényeg: a 2. kilométerkőnél 412-esek tíz perc múlva együtt álldogáltunk és kisütöttük, hogy irány Tahitótfalu.

A faluban fáklyás fogadtatásban volt részünk, majd a versenyszabályzat kihirdetés következett, a tavalyihoz képest apróbb módosításokkal és a kiemelten javallt pont gyakori emlegetésével. Séta a Duna-partra, kérjek egy másikat?majd az éjszakai sátorverés után, egy igazán jóleső alvás volt a résztvevők jutalma. Egészen fél nyolcig, amikor is lázas készülődés vette kezdetét. "Fürdőcuccost már tettél el? Úgyis beborultok valamelyik vizes állomáson..."Biztatták egymást cserkésztestvéreink. Hoppá közben vizet is kéne vinni! Hosszú lesz ez a mai nap. Gyors kulacstöltés és már csak percek vannak hátra a rajtig. Sípol a Kossuth Rádió és az ötödikre elindulunk a 0 pontra. Persze nem hiszünk senkinek, csak a térképnek, richtig elcsűrünk legalább 800 méterre, természetesen futunk lejtőnek felfelé, mert hát mégiscsak úgy illik, hadd lássa a sok puhány... Aztán vissza ahhoz az útelágazáshoz, ahol lehetett volna balra is kanyarodni. Csapatunk szebbik nemhez tartozó tagja húz kezdőállomást, közben elcsúszik a füvön, de már itt is van és mondja a számot: 4. Egy szigorlaton nem lenne egy rossz jegy, de ez számunkra most csak egyet jelent: az egész terep legmagasabban fekvő állomását. Nem baj! Legalább legyűrjük még frissen. És neki vágunk. És megyünk. És megyünk. És már több mint egy óra eltelt, de mindjárt fent vagyunk Vértes-tetőn, onnan pedig már csak lefelé vezet az út. Az állomáson jól elbohóckodunk a melós-sisakokkal meg a GPS-el bár a használatát tavaly óta sem sikerült megtanulnunk...

Cél: a gasztronómiai állomás, ahol finom borok kóstolgatása és tekintélyes mennyiségű sajt betermelése közben válogatott muzsikát hallgatunk. "Tovább!" adja ki Tamás a jelszót és meglátjuk a "Csízió", majd "Abszolút érték"-ben rohangálunk hölgyünkkel, Gyöngyivel. Persze van, akinek csak a bicikli jut, de ez hál' Istenek nem én vagyok, ugyanis kezd elegem lenni ebből a bringából...Le egy nyaktörő lejtőn, logikai feladatok megoldása következik, majd divattervezünk egy magasles tövében. No ez már a 6. állomás volt. "Már nem kell futnunk srácok. Sétáljunk le a faluba és igyunk meg egy...fagyit!" De nem hallgatnak rám. A lábamat már úgy feltörte a bakancs, hogy félig sánta vagyok, bekerülhetnék egy Remarque regénybe is, ezek meg itt rohangálnak. Na szép. De azért összetartunk. Hegymászós állomás. Ausztrál mászásban kéne át csimpaszkodni egy vízmosás felett. Köszi, nekem elég lesz a lajhározás is. Ilyenkor mindig a Cliffhanger című film jut eszembe. Vagy az Ace Ventura? Egy kis mézeskalácssütés és kóstolgatás, persze az állomásvezetőnek is juttatunk. Ez persze nem paraszolvencia, csak afféle kis figyelmesség?

Futás a partra. Ezek mindenáron be akarnak borulni? Heves tiltakozásom ellenére is bekenuzunk és kihozzuk a kockacukrot a két műanyag kacsából. A költőt idézve: "lassan átérek a túlsó partra..."a csapat meg lohol mögöttem. Kémia. Ez megint nem az én szakterületem. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a fogtömésben tényleg higany van. Ez simán megvalósít egy büntetőjogi tényállást, de szerencsére véleményemmel egyedül maradok és továbbállunk. Az infópont mi másról is lehetne szó mint a fociról, egy jó pofa...ember társaságában, viszont csak azért is fröccsöt iszunk. A felettébb hevessé váló vitát emberünk egy játékvezetői igazolvány felmutatásával juttatja nyugvópontra, de azért az állomás elhagyása után még majdnem a 0 pontig nem nyugszunk bele. Aztán már nincs idő nagyon teketóriázni, rohanunk a célba. Be is érünk az ötödik sípszó előtt és pancsolunk egyet a Duna habjaiban. A víz után egyből melegebbnek érzem a levegőt ezt az érzést csak a főszakácsúr hibátlan gulyása tudja fokozni.

Közben szépen ránk is esteledett, mindenki jókedvűen beszélget. Az egyedüli őrjítő csak a ránk támadó több milliárdnak tűnő szúnyog, melyek ellen nem hat se spray, se kabát...

Jó volna tovább maradni, az esti tábortűzre, de a vérveszteség mellett, másnapi teendőim is a búcsúzás mellett szólnak. Így hát útra kel a kis csapat és hazafelé vesszük az irányt. Persze alig győzzük mesélni egymásnak a jobbnál-jobb sztorikat és Pestig sem fogyunk ki belőlük. A magam részéről azt gondolom, hogy egy-egy ilyen kalandot, állomást, evezést nem is felejt el könnyen az ember, sokáig emlegeti, de minimum a jövő évi Roversenyig, amikor egy kis nosztalgia után, már az új élményeké a terep.

Remélem, hogy jövőre még többen veszünk részt ezen a kiemelkedően színvonalas rendezvényen. Bár az újságot olvasva csak árnyéka a dolog önmagának, higgyétek el, aki nem jön el, nem tudja mit hagy ki.

Ui.: Köszönöm a 412-esek nevében minden szervezőnek, különösen Orosz Lacinak és Valeknak, hogy idén is összehozták ezt a magával ragadó programot.

Mernyei Ákos (412.)

képek

Fényképek a IV. roVERsenyről

Sprotni vers

Roverseny 2005, avagy túlélni a 14 állomást(ahogy a Sprotnikkal történt)

Duna partján, szúnyog falkán,
Elrajtolni kész a had,
Kossuth apánk ötöt pityeg,
Hajrá,hajrá Füstölt hal!

A nullpontbnál kihúztuk a pingvint,
S elsiettünk vizes biciklizni.

Azt hittük mi nagy mellénnyel,
Hogy a focit ismerjük,
De 10perccel utána,
Pontjainkat korrigálva,
A két korsó sört vedeljük.

Tarzan bácsi a nagy vegyész:
-Füstölt hal, te nem vagy lángész!

Mobydicket nem találjuk,
De a kacsát eltrafáltuk,
Ijedtében szegény kacsa
Kockacukrát vízbe dobta.
Azóta a Duna vize
Édes, mint a lekvár íze.

Kalácsot süss, barátom,
Bár a hozzávalókat nem látom,
De ha irányítod kezemet,
A lisztet s tojást meglelem.

Gábor verte fel a habot,
S ezért este kapott babot.
Cserkészjelvényünk a kalácson,
S a mézest gyorsan bezabálom.

A hatos nincsen semerre sem,
S ezzel elúszott a verseny.

Ravasz Rambó, ravasz vagy,
Hogy működik a lakat?
Ötből három maradt kettő,
Ötből egy elvetendő,
Az egyikben így lett három,
S a másikban a négyet látom.

Koszosak lettünk nálad, Rambó,
De a divat nem elhanyagolandó!

A motorcsónakázás jaj, de jó,
utána irány a fagyizó.

Huh, te jó ég, most látom,
Fél hat már az órámon!
Nullpontnál kész a tervezet,
Indulhat a hazafutó gépezet.

S mivel kialudt a lámpánk fénye,
Így a mesének is legyen vége!

Térkép

Szervezők, akiknek minden köszönhető

0. Húzás -- Dobrowieczki Zsófi
1. Csízió -- Csízi István
2. Relax -- Mózes Ilona
3. Infó pont -- Csomor Marci
4. Tűz, és? -- Jancsó Csilla, Gelencsér Gábor
5. "Így kell járni..." -- Szarvák Móni
6. Szívás -- Mózes Miklós
7. Piknik2 -- Szödényi Ákos + Zsuzsi
8. Na ne mondd má'! (Skizó) -- Rónaszéki Áron, Tomcsány Emese
9. Abszolút érték -- Mózes Ambrus
10. Mobidik -- Windisch Zoli + Anikó
11. Rambó, a ravasz -- Pál Zsombor
12. Tarzan, a tűzcsiholó -- Decsi Attila, Decsi Zsuzsanna
13. Édes minta -- Vincze Orsolya, Gyombolai Zsolt
14. Pihen a... -- Marosi Gábor bá
Biciklis segítő -- ifj. Elek Károly
Vacsora: -- Valentin Ida néni, Valentin Pista bá
Torta -- Kékes Judit
Főszervezők -- Orosz László, Valentin András
roVERseny kezdőlap
Korábbi versenyek: Első | Második | Harmadik |
az előző verseny honlapja