Ez se volt sokkal több 25 percnél . . . Tényleg.

Nos, mindenek előtt a színvilágról. Ez ilyen lett. Állítólag divatos volt 2006 nyár végén. Mondhatnánk, hogy trendik akartunk lenni. Csakis. Ez így sikerült. Ettől rendhagyó.

Résztvevő csapatok:

BLFC [Balek és Laca Fan Club]
Hegedűs Misi
Hegedűs Pál
Juhász Balázs
Lakits Ildikó

Fecskék
Mészáros-Komáromy Gergely
Ivánkay Judit
Telbisz Erzsébet
Varga László Sándor
Mészáros-Komáromy Botond

Frici és a csajok
Máté Kinga
Simon Anikó
Sztrakay Ferenc Balázs
Zaja Ildikó

Gesztenyerágók
Csáki Viktor
Novák Boglárka
Seress György
Váraljai Csenge

Gubacsbetyárok
Bénik Ákos
Kapusy Péter
Papp András Bence
Sinka Melinda

Lulu, avagy Barbara és a Barbárok
Cech Vilmos
Marosi Márton
Óbis Barbara
Pácz Tamás

Menő manók
Bozán Bálint
Farkas Bence
Klein Zsófia
Varga Ákos

Totál brutál sakál vokál
Bahil Roland
Gyombolai Zsolt
Nagy Gábor
Vincze Orsolya


Az eredmény:

A győztes beszámolója

Búcsúlevél sorstársaimnak

    Tavasszal születtem. Eddig egyszer laktam jól életemben, amikor egy hatalmas szőrös nyusziban tanyáztam egy hétig. A sok ugrabugrálást nem szerettem, ezért leugrottam róla és felmásztam egy galagonyabokorra. Jól ki kellett választanom az ugrást, mert nem akartam újra napokat eltölteni azzal, hogy visszamásszak egy alkalmas pozícióba.

    Napfényes derűs későnyári idő volt. Békés szunyókálásomból egy vadul száguldozó kerekes szerkezet zökkentett ki, amit még egy követett. Azonnal felvettem az ugró pozíciót és nem is kellett sokat várnom. Hopp - már ott is voltam egy fiatalember vállán. Alig bírtam megkapaszkodni, mert nagy sietséggel loholt. Szerencsére a póló peremén volt egy szakadás, ahol meg tudtam húzni magam és még jó kilátásom is volt.

    Egy tó partján sikerült egy kis szusszanásnyira megpihennem, amikor a két kerekes ember, a véradó gazdám és egy másik hosszúhajú ember megálltak és szóba álltak egy halakra vadászó szörnyeteggel. Egy papírra mutogattak és hevesen beszélgettek, majd az egyik ember egy másik halvadász társasághoz távozott a papírral. Közben gazdám elkezdett loholni a tó körül. Az elején a nagy iramban újra kapaszkodnom kellett, aztán később már nem annyira, viszont véradó gazdám fülsüketítően lihegett.

    Újra visszatértünk az erdőbe, majd egy sziklafal alatt pihentünk újra. Gazdám ekkor valami furcsa szerkezetet vett magára, majd elkezdett felfele kapaszkodni a sziklafalon. Egy idő után olyan magasan jártunk, hogy jómagam is félni kezdtem, noha nincs tériszonyom és már megszoktam a magasságot. (bár még nem jártam úgy, mint egy unokatesóm, aki egy zsiráf fejét csapolta meg.)

    Újabb erdei séta következett, de ez inkább nevezhető vágtának. Gazdám ugyanis megszerezte az egyik kerekes szerkezetet és vadul elkezdte a lábaival tekerni. Jóideig haladtunk így, míg egy gyönyörűen rendezett üdülőfaluba nem érkeztünk. Itt végre lassult az iram. Az első szembejövő hölgyeménnyel szóba állt gazdim, majd hosszas beszélgetés után bementünk egy szépen rendbe hozott parasztházba. Valamit a papírokkal intéztek, talán valamit nyomott rá a hölgy.

    Újabb vágta következett, de ezt egy hűsítő pince váltotta fel. Itt végre nyugalom lett. Gazdám szemét bekötötték, és illatos, zamatos italokat adtak a kezébe. Nem tudom, mi lehetett benne (az biztos, hogy nem vér), de határozottan jókedve lett az egész társaságnak.

    Egy hosszabb erdei és mezei séta után a következő pihenőnél valami hengeres szerkezetet vett gazdám és egy társa a szeme elé. Ebbe nézelődött egy darabig, amíg egyik társuk egy labdát dobált. Én elkezdtem valami jobb helyre mászni, mert láttam, hogy itt nem lesz nyugalmam egy darabig.

    A következő pihenőnél ruhadarabokat kellett válogatniuk, és valami érthetetlen krikszkrakszot rajzolniuk egy papírra. Rájöttem, hogy egy jókora sétát egy rövid pihenő követ mindig. Ezeket a helyzeteket kellett kihasználnom az előrenyomulásra és valami puha hely keresésére, ahol nekikezdhetek a fúrásnak.

    Egy hídon haladtunk át, ahol a társaság megállt, majd két tagja leereszkedett a híd alá. Érthetetlen módon ezek után a többiek egy kötél segítségével felhúzták. Elég sokat nyögdécseltek, bezzeg, ha ezt a keresztes hátú barátom látná, aki a saját nyálán szokott fel-le száguldozni...

    Nemsokára nagyon finom illatok csapták meg az emberi izzadságszaghoz szokott orrom. Itt valamit égettek. De milyen finom illata volt !! A füst egy jókora darab ember szájából kígyózott. Elég sokat beszélgettek a társaimmal, talán még vitatkoztak is, majd újra útnak eredtek.

    Egy út szélén üldögélő emberkétől csokit kaptak mindannyian. Ennek természetesen örültem, mert gazdám rögtön befalta az egészet. Remélem a vére is finomabb és édesebb lesz tőle.

    A következő képtelenségnél már kezdtem aggódni, hogy normális épeszű ember-e a gazdám. Ugyanis egy vízre való kenut kezdtek el cipelni hegyről le, majd vissza. De úgy, hogy a közelben, s távolban nincs is víz.

    Na egy újabb száguldozás után akrobatikus mutatványokat mutatott be a kis csapat. Valami kifeszített kötelek között bujkáltak át a fák között. A végén képeket nézegettek és beszélgettek róluk.

    Már kezdtem nagyon unni a rohangálást, de szerencsére sikerült bemásznom a póló alá és egy szőrszálba kapaszkodva stabil helyet találnom magamnak. Innentől nem láttam semmit, de talán jobb is, mert valami éktelen rohanás következett. Ezután viszont tényleg volt időm mászkálni, ugyanis csend és nyugalom következett. Csak addig kellett erősen kapaszkodnom, amikor hideg forrásvízzel gazdám megdörzsölte testét. Szerencsére nem volt túl alapos a mosdás és erősen kapaszkodtam így megőriztem kiváló pozíciómat.

    Már sötét volt, amikor találtam egy alkalmas helyet és elkezdtem a fúrást. Közben hallottam, hogy valami nagy ünnepség veszi kezdetét. Sorra kiabálások, énekek hangja szűrődött át egy pólón és egy pulóveren. A végén gazdám tortát is fogyasztott. Ebből elég sokat is, aminek örültem. Amíg aludt én is pihentem egy kicsit, de a fullánkomat nem vettem ki a félig kész kútból.

    Másnap aztán tovább folytattam a munkát, azonban nemsokára egy kád fürdőbe kerülve a gazdám felesége rámlelt. Addig tekergették a fejem, míg megadtam magam. Ekkor egy félreeső sötét helyre dobtak. Itt találkoztam két másik társammal is, akiknek szintén hasonló kalandokban volt részük. Mivel számomra teljesen ismeretlen helyen vagyok, félek, hogy ez az utolsó üzenetem nem jut el senkihez. Talán nem is olvassa el senki. Ha mégis, akkor adja tovább és értesítse a rokonaimat, hogy segítsenek rajtam.

(Agár)

Képek

Fényképek az V. roVERsenyről

A versenytérkép

Szervezők, segítők

0./1 Infopont: Dobrowieczki Zsófi, Gergely Balázs
0./2 Megy-e? Megyei Könyvtár: Dobrowieczki Zsófi, Gergely Balázs
1. Megy-e? Megyei Könyvtár: Csízi István
2. Flúgos Futam Lépcső: Mózes Teréz
3. Ha Gyötör a Láz Horgászegyesület: Csomor Marci
4. Így Kell Járni Kozmetika: Szarvák Móni
5. Kaleidó Színpad és Kórház a város szélén: Mózes Miklós
6. Tükörben Dobás Szakközépiskola: Elek Laci
7. Savanyú a szőlő Netborpatika és Bitkávéház: Windisch Zoli és Anikó
8. Műküncsrablás Harcos Klub: Pál Zsombor
9. Pofon a Sejknek Pipabolt: Decsi Attila, Decsi Zsuzsanna
10. Állati Vallás Központ: Csomor Gyopi
11. Hotel Boulder: Büki Gábor, Szira László, Varga László
12. Ajózás Úszóiskola: Kazinczy Béla
+1 - RÁV masiniszta: Dobay Laci
+2 - Kerékpáros futár, kereskedő: ifj. Elek Károly

segítők, fotósok: Mihály Margit, Balajti Zsuzsi
főzés: Valentin Pista bá

házigazda (Mátyás-kút): Csorba Györgyné, Kati néni
körzeti erdész: Hartdégen Tibor
várgesztesi borospince: Schlégl Lajos és Ibolya
cukrász: Kékes Judit
helyi megmentő: Schwarcz Gyula

főszervezők: Orosz László, Valentin András

  • roVERseny főoldal
  • Korábbi versenyek: Első | Második | Harmadik | Negyedik |
  • Vissza