Az idei roVERsenyre kissé későn jelentkeztünk. Szomorú, de így alakult. Az utolsó pillanat után állt össze csapatunk és küldtük el a jelentkezési díjat, és csak ekkor néztük át és javítottuk fel a kerékpárjainkat.

    Csapatunk neve maradt az előző évekből megszokott Kemény Somogyváry; ez esetben azonban a "Kemény" szó jelző lett, és nem a cserkészcsapat névre utalt (Kemény Zsigmond Cscs., Somogyváry Gyula Cscs.).

    Az indulás előtti estén összejöttünk Adrinál, és kipróbáltuk, vajon tudjuk-e egymást biciklivel szállítani, merthogy mi voltunk az egyetlen társaság, akik két kerékpárral vágtak neki az erdőnek!!! A próba sikerült, a magam részéről kellemesen meglepődtem, hogy egész ügyesen tekerünk mindannyian!

    A gondos előkészítésnek köszönhetően előre megkaptuk a versenyszabályokat, sőt lelki töltődés gyanánt egy Weöres Sándor versrészletet is. Nagy hasznukat vettük!

    Pénteken este nyolc órakor leszálltunk Nagykovácsiban a buszról. Menet közben szépen összegyűltünk, találkoztunk régi és új ismerőseinkkel. Ezeket a viszontlátásokat szeretem! Valek nagy örömmel és lelkesedéssel várt minket, azután elindultunk a "kis esti sétára", ami a meghirdetésben szerepelt. Zsuzsi tartott ettől a kis sétától, az előző évek roVERseny tapasztalataiból, valamint a szervezők ismeretéből kiindulva.

    Hála Istennek, a körülbelül 6 km úgy elszaladt, mint a pinty! A beszélgetés, és a halk ének (még ha egyedül énekel is valaki), múlatja az időt. Csapatunk két tagja technikai okok miatt nem gyalogolt velünk. Ők másnap reggel érkeztek a két bicajjal. Megérkeztünk a vélt szálláshelyre, és mint a leglelkesebb és egyben legfázósabb csapatok egyike, rögtön elkezdtük állítani a sátrunkat. HIBA volt! Ugyanis kiderült, hogy nekünk kb. 30 m-rel odébb kellene tábort vernünk, ahol már vártak minket a szervezők. A nagyjából történő összepakolás után átmentünk a következő rétre, ahol felvertük sátrunkat végérvényes helyére. Rövid szabályhirdetés után elmentünk aludni.

    Másnap reggel megérkeztek várva-várt csapattársaink, a két biciklivel, megkaptuk a térképet, amivel jó sok időnk volt vacakolni, így szerencsére időben rájöttünk, hogy tükrözve van. A rajtnál elsőként indultunk, de a nullponton csak jóval később voltunk, mivel a hegy tetején elfogyott a szuflánk.

    Adri tekert, Zsuzsi utazott a hátizsákokkal, és nézte a csodálatos tájat, élvezte a levegőt, a napsütést. Aki még nem próbálta, ne mulassza el! Tényleg páratlan érzés! Anna volt a másik szerencsés, aki hátulról szemlélhette a tájat, igaz azt a biciklit Németh Laci vezette, így hát a halálfélelem állapota sem maradt el olykor.

    De egyszer csak bekövetkezett az elkerülhetetlen! A murvás talaj ugyanis meglazult, és Adriék biciklijének első kereke szépen lesüllyedt 5 cm-t. Ennyi elég is volt, hogy a talaj megdobja a járművet, ők pedig hasra előreessenek, és csússzanak a lejtőn kb. 30 cm-t. Szegény Adri került legalulra, rá a bicikli, és a torony tetejére Zsuzsi. Majdnem 15 perc kellett míg újra versenyképesek lettünk, de csodával határos módon semmi komoly baj nem történt sem velünk, sem a biciklivel. Ezután folytattuk utunkat, és a tizenhárom állomásból végül sikerült kilencet megtalálnunk, bár nem számítottunk ilyen sokra. Az állomásokon izgalmas feladatokat kaptunk, ízelítőként egy pár ilyen feladat volt a Trabant-tolás, célba lövés, vegyészkedés...

    A mi csapatunk volt az első a nullponton visszafelé, és a célba is elsőként értünk, biztosra akartunk menni, és mint kiderült ez nem is volt butaság, mivel az előző évek győztes csapatának csak azért nem sikerült megtartania bajnoki címét, mert két perccel a határidő után értek be a célba.

    Egészen az eredményhirdetésig fogalmunk sem volt, hogy milyen helyezést értünk el. A tábortűz alatt minden csapat és állomásvezető élménybeszámolót tartott, sokat játszottunk és énekeltünk. Azután jött az eredményhirdetés és a meglepetés, hogy megnyertük a VERsenyt, és majd' kiugrottunk a bőrünkből örömünkben.

    A roVERseny rendezésével tökéletesen meg voltunk elégedve mindannyian, tetszettek az ötletgazdag állomások. Ha megtehetjük jövőre is elmegyünk, mert ez egy olyan verseny, amelyen megéri részt venni.