infó a VII. VERsenyről

A minden mást elhomályosító, Gömör-Tokaji-karszt,
CserEhát napsütéses domboldalain végigvonuló 
felhőárnyék, Kányádi Sándor után szabadon
Bobok Anna
Dózsa Bence
Varga Dávid
Farkas Bence

Fecske
Ivánkay Judit
Marosi Márton
Marosi József
Mészáros-Komáromy Gergely

Frici és a csajok
Jakab Rita
Nagy Tímea
Simon Anikó
Sztrakay Ferenc Balázs

Gumikacsa kommandó
Bozsér Bernadett
Futó ádám
Kadocsa Botond
Süle Márton

Gyöngybagoly
Kapusy Kata
Kapusy Péter
Soltész Tamás
Vass Péter

Kacagó klán
Amberboy Domonkos
Hámori László
Teréki Karolin
Veréb Dániel

Káposzta
Bénik ákos
Gráczol András
Ronkay János Péter
Váraljai Eszter

Kígyó és lábak
Hajós Anna
Parditka Zsófia
Szabó Zsuzsa
Tabajdi Márton

NinCs
Draxler Anna
Gyombolai Zsolt
Nagy Göde Gergő
Nagy Göde Zsuzsanna

Szömörcsög
Hirling Nóra
Novák Boglárka
Pál Judit
Weigang Tamás

Veszett vombat
Edelényi Gábor
Porkoláb Imre

Egy kellemes esti kerékpározással jutottunk el Kiskérpusztáig, ahol a valaha szebb napokat látott majorságban állítottuk fel a sátrakat. Rövid esti eligazítás után mindenki hamar lefeküdt, hogy kipihenten tudjon másnap nekivágni a távnak. Reggel két transzporttal vitt fel minket Orosz Laci a Sas-bérc nyergébe, ahol a rajt volt. A bátrabbak bicajjal vágtak neki, mert még nem tudták, hogy milyen emelkedő áll előttük… A térképet megkaptuk, majd Valek tanácsára, aki megmutatta, hogy lefele induljunk, mert a nulla pont helye megváltozott, elkezdtünk rohanni lefele, mint az őrültek. Már majdnem Bujákon voltunk, amikor a térkép szélén jártunk és felhívtuk Orosz Lacit, hogy mégis jó fele jöttünk-e. Kiderült, hogy másik irányba indultunk el, mint kellett volna, úgyhogy hiába rohantunk lefele, futhattunk visszafele. Sebaj, így is elsőként értünk a nulla pontra, ahol kihúztunk egy nem túl messze levő állomást.

Hatalmas szedresen kellett keresztülvágni magunkat, míg Csillához nem értünk, aki társasjátékoztatott minket. én voltam a bábu, Bölény dobott a kockával, és a többiek meg válaszolni próbáltak a furfangos kérdésekre. A következő állomás után, ahol népi viseletbe kellett a Katát felöltöztetni, újra hatalmas szedres nyiladékon kellett keresztülvergődnünk. Féltettük a bicikliket, ezért vállon vittük őket. így is Wapiti hátsó kereke benyelt egy hatalmas rozsdás szöget. Félve kihúztuk, azonban szerencsénkre csak a külsőbe fúródott oldalról, ezért nem sértette meg a belsőt.

A teljesség igénye nélkül néhány állomást megemlítek: Nagyon jó volt Pubi állomása, ahol biciklis szlalompálya után teli söröspoharat kellett vinni kézben, majd tálcán biciklivel. A legnehezebb azonban az volt, amikor négyen kellett felszállnunk egyetlen biciklire. Más helyeken sörösrekesztorony-építés volt a feladat, íjazás, boroknak marketing-szöveget kellett írni, vagy a biciklit „pimpelni”. A legreménytelenebbnek a lufitöltést tartottam (liszttel), a legviccesebb az volt, amikor úgy délután három fele rájöttünk, hogy a térképre rá van rajzolva egy hatalmas elefánt! Sikerült az összes állomást érinteni, de az utolsó futásnál már nem voltunk túl lelkesek. így is elég pontot szereztünk azonban, hogy elvigyük a gyönyörűséges kupát, aminek az az előnye, hogy nem belőle, hanem alóla kell takarítani a polcot.

Köszönjük a szervezést, nagyon jó verseny volt, egy csodálatosan érintetlen és szép helyen. Szerencsénkre az időjárás is kedvezett nekünk. Jövőre folytatjuk.

Kapusy Péter, Agár