Minden idők legkésőbb elkészült roVERseny honlapja…
Minden idők legkésőbb elkészült roVERseny honlapja…
|
Fecske Frici és a csajok Godot Kanál Káposzta
|
Lali a lila
ló Lapos macska
Tigris Váci olajozott
villám Zsuzsi és az
öregfiúk |
|
Szombat hajnalban a szomszéd sátor lakóinak hangjaira ébredtem. No igen, sokan
vagyunk itt a cseszneki focipálya szélén, hiszen tíz csapat indul a roversenyen. Kilépve
a sátorból mégis egészen „magányos” élményben volt részem. Mintha egyedül lettem
volna a körülöttem éledő természettel. Amit előző este még elfedett szemünk elől a
hűvös alkonyi sötétség – amely a denevéreket is sátor-közelbe szorította–, hirtelen
kirajzolódott a fák és a felhők között a cseszneki vár romosan is tekintélyes képe.
Ebben a megdöbbentő „felfedezésben”, a gyönyörű képben érezhetően ott volt az Isten
ujjlenyomata, és homályosan felderengett a régi évszázadok vitézsége…
Ábrándozásomból aztán a – roversenyhez elengedhetetlen – kerékpárok térítettek
vissza a készülődéshez.
Immár a 8. roverseny. A különféle feladatokkal, akadályokkal tűzdelt tájékozódási és túlélő-, kalandtúra (nehéz is körülírni, ez egyszerűen A ROVERSENY) bizton jellemezhető a „hagyomány és minőség” szlogennel. Idén is változatos izgalmak és érdekes fejtörők vártak minket az állomásokon, a már megszokott, de a terep miatt mindig mégis új sziklamászástól a különféle (felismerendő) fűszerekkel ízesített sült csirkefalatokig és tekézésig. A versenyt – szintén tradicionálisan – ért véget. Ennek kapcsán eszembe jut Weöres Sándornak (Útravaló) egy gondolata: „tanulj meg mindenkitől tanulni”, hiszen mindenkiben van valami, amit ő jobban tud, mint Te, „van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik”. (Benned is, ami másban nincs úgy.) Köszönjük, hogy ezt most is megtapasztalhattuk, hogy jó társaságban kihívásokkal teli szép hétvégében volt részünk. Köszönjük a szervezőknek, segítőiknek, elsősorban a két fő főnek, Orosz László és Valentin András roverseny-„szülőknek”! Varga Ákos |
| Madocsai László | „Húzd meg jobban…” |
| Bede Ottó | „Jó Ladába be, ablakot le, könyököt ki, egyesbe be…” |
| Rónaszéki Áron, Tomcsányi Luca | „Zakatol a vonat, utazik az állomás…” |
| Mózes Ambrus | „…és van homokozó, és labdázni lehet…” |
| Mózes Miki, Mózes Ilona | „Várok, fűrészre várok…” |
| Orsányi Zsolt, Mischinger Gábor | „Ez nem katasztrófa, csak karácsony…” |
| Vörös Richárd | „Belépek egy helyre, látom, hogy nincsen hely…” |
| Büki Gábor, Varga László, Bíró István | „Kőre követ, nap mint nap…” |
| Hegedűs Mihály | „…ott van, fele bent a lukban, a másik fele kint van…” |
| Balajti Zsuzsanna, Mezei Orsolya | „Ritmus halkan ring a hajban…” |
| Fóris Borbála | „Legyen egy kis rántott csirke, arról álmodozom…” |
| Mihály Margit | „Van két Csepel túrakerékpárom…” |
| Nemerkényiné Orosz Júlia, Nemerkényi Zsombor | „Citromízű banán…” |
| Dávid László, Berka Emese | „Egy indián lidérc kísért itt bennem…” |
| Valentin Ida néni, Valentin Pista bá | Főzés |
| Kékes Judit | Cukrász |
| Orosz László, Valentin András | Főszervezők |