Kedves Olvasók!

Véget ért a XVI. roVERseny is. A résztvevők érezhették Dobogókő dobogó szívcsakráit, és gyönyörködhettek a bolygó szépségében. A kígyó ármánykodásainak köszönhetően végül csak három versenyző csapat indult, ebből is csak kettő érvényesen, de akik ott voltak mindent beleadtak, és nagyon élvezték. Tekints meg néhány fotót a versenyről.

Gratulálunk a győztes csapatnak, akiknek idén sikerült a kupát is elhódítaniuk!
A Pisztácia kifogyott csapat tagjai:

Lássuk hát a győztes csapat beszámolóját:

... csokoládé nem is volt!

Néhány éve Budapesten élve, távol a csapatomtól már kicsit kiestem a cserkészéletből, de mindig szívesen gondolok vissza korábbi élményeimre, amiket cserkészkörökben kaptam és újra meg újra kapok a lehetőségen, hogy cserkészekkel találkozzam, ha egy jónak ígérkező program keretében erre lehetőség nyílik. Így adódott ez az idei roVERseny alkalmával is.

A hét elején felhívott Peti, hogy „most szombaton lesz a roVERseny” és hogy „nincs-e kedvem menni”. Három évvel ezelőtt a csákvári versenyen már részt vettem, így nem volt teljesen ismeretlen a műfaj. Mondtam, hogy hát ... azért ez egy hirtelen jött ötlet és akadna tennivalóm a hétvégére, de kötött programom nincs, és szívesen részt vennék rajta megint. Aludtunk rá egyet. Közben alakult a csapat és társult hozzánk Gyuri is. Ezen kívül Peti hozta még a párját, Julit, aki ugyan nem cserkész, de legalább lány :P és így már minden kritériumnak megfelelt a csapatunk. Talán furcsa, hogy köztünk az ismeretség nem cserkészkörökből való, így három különböző csapatból álltunk össze.

A szombat reggel kapkodással indult, de sikerült kiérni időre a dobogó-kői elágazás parkolójához. Egy rövid útbaigazítás után megkaptuk kisherceges pólóinkat, majd pedig egy szépen megformált és végtelenített térképet. A térképünk egy hengerre volt felragasztva, a térkép aljának és tetejének gondos összemosásával, így első pillantásra nem tudtuk megállapítani hol van a teteje és hol az alja. A térképet alkotó fekete vonalhálózat bizonyos utakat és ösvényeket jelölt a teljesség igénye nélkül. A turistatérkép segítségével sikerült a két tréképet fedésbe hozni és így az állomások rendes helyét megállapítani.

9-kor indult a rajt és egy gyors sétatempóban nekiiramodtunk a hegynek, hogy elérjük a Dobogó-kő elején felállított 0. pontot. Az elején egy kis sikerélményben volt részünk, mert a műútról letérve, a zöldkereszten, kb. 1 perc időnyereségre tehettünk szert, így elsőként értük el a kezdőállomást. Itt az 5-ös számot húztuk, ami a terep egyik északi csücskében lévő állomás volt a Rám-szakadék felső végénél. Nagyjából egy órát gyalogoltunk, míg odaértünk, közben azon morfondírozva, hogy ezt a sok szintet, amit most lefele megteszünk, visszafele is meg kell majd mászni. Már a délelőtti órákban is több turistával találkoztunk, akik néha különös tekintettel méregették a csoportunkat, hogy „ugyan miért jó az, hogy négy ember egy biciklivel mászik a köves talajon?”.

Gumicukor, gyufa, üres skatulya, pohár-szívószál és gyertya. Megérkeztünk az első állomásra. Kicsit vakartuk a fejünket a feladat ismertetése után, de az idő szaladt, úgyhogy nekünk is menni kellett. A gyufásdoboz külső részét kellett orról-orra adogatnunk, hogy azt a negyedik csapattaghoz eljuttatva, legyen min meggyújtania a gyufát és azzal a gyertyát. Közben lehetett gumicukrot enni, vizet inni és biciklizni, csak úgy hogy le ne essen az orrunkról a gyufásdoboz. Végül is sikerült.

Ez után egy automata állomásra kerültünk - nem volt állomásvezető. A Kisherceggel kapcsolatos kérdésekre adtunk válaszokat megadott válasz lehetőségek alapján - szerencsére - egyébként nagy bajban lettünk volna. Mikor adták ki a könyvet?, mikor jelent meg magyarul?, kinek ajánlja a szerző a művét? és a többi. Indultunk is tovább és út közben még az eldöntetlen kérdésekre adandó válaszainkat emésztgettük.

Szép tájakon haladtunk át, néha felbukkant a Duna-völgy egy-egy részlete a Duna-kanyarral és talán még Esztergomot is láttuk. Utunk során gyakran szegélyezték szederbokrok az ösvényeket, de alkalmanként néhány behajló sombokor ágáról is csipegethettünk.

Szép kilátás tárult elénk a Rám-hegyről is. Itt vártak ránk Hangyáék a következő feladattal. Sörfőzés és sörkóstolás. Azóta bátran mondhatom, kipróbált emberek vagyunk a szakmában. Csukott szemmel megmondani, hogy milyen típusú sör, melyik gyártótól?! ... Hát, küzdöttünk a feladattal! Végül a csukott szemtől eltekinthettünk, így egy picivel könnyebb dolgunk volt. Nekem sikerélményt adott, hogy a Guinnest a színe alapján kitaláltam, pedig még sose ittam. (Sajnálom, nem vagyok nagy sörös.) De élmény volt ennyi különböző sört megkóstolni és érezni valóban a finom különbségeket az egyes típusok és márkák között. Dobogó-kőre visszamenetben le kellett térnünk a járt utakról. Nem volt ugyanis megfelelően rövid összekötő út a két pont között. Időt azt hiszem nyertünk vele, de a biciklivel való mászás bokrokon át kicsit próbára tett minket. Fent a Rezső-kilátóban Frici várt minket feladványaival. Biciklikerék leeresztés, időre! Aztán meg műveltségi és inkább tippelős kérdések sora várta a megoldást: Hány köbkilométer a Föld térfogata?, és a többi. Itt készítettünk csapatfotót is a festői környezetben.

Megebédeltünk, mert az idő közben nagyon elszaladt. Jó volt feltölteni a raktárakat, mert már kezdett „merülni az elem”. Nekiindultunk, hogy a Dobogó-kőtől délre eső pontokat is felkeressük.

A Thirring-körúton haladva indultunk el. Azt hiszem ez volt számunkra a túra legmegkapóbb látványa, a hatalmas sziklafalak alatt még sosem jártunk korábban.

A teljesség igénye nélkül részünk volt még egy műveltségi tesztben, ahol híres festményeket kellett felismerni szerzőjük szerint. Aztán egy célba lövő versenyen, ahol csúzlival kellett céltáblára lőni. Nekem eleinte kicsit félrehordott a kezem, de sikerült a céltáblát néhány lövéssel teljesen szétszaggatnunk, és ezzel sok pontot szereznünk. A következő helyen szépen megterített tállal kellett a Kishercegnek meglepetést szereznünk. Kekszekkel, csokikkal és sült pillecukorral díszítettük a tálunkat. Ez egy újabb lendülő pont is volt számunkra, mert pár falat csoki és keksz újabb energiát adott a továbbhaladáshoz. Végül logi-sztorik és ördöglakatok következtek, hogy a sok mozgás mellett az agytekervényeink se lustálkodhassanak. Ezután már újra Dobogó-kő felé vettük az irányt. A cél mellett egy vezető nélküli állomás még hátra volt. Belevetettük magunkat a bokros, ágas-bogas hegyoldalba, ahol az állomást véltük. Reménytelen bóklászás után Peti megtalálta a feladatot és már rohantunk is a 0. ponthoz a záró sprint teljesítéséhez, az időnk ekkor már azért szűkös volt.

Összeszedtük magunkat és megkezdődött az elágazásig tartó futás. Beérkeztünk, még időben. Rögtön utánunk befutott a másik két csapat is, így már mindenki bent volt. Fáradtan ültünk le a padokra pihenni, de mindenkinek felcsillant a szeme, mikor megérkezett a vacsora. A terephez szokott emberek számára szokatlan módon pizzát vacsorázhattunk, ami igencsak jólesett.

Az estét az eredményhirdetés és a résztvevők beszámolói zárták. Így mindnyájan részesei lehettünk a többi csoport és a szervezők élményeinek is. Még volt egy epres-mogyorós brownie torta is! ... De már sok lesz a jóból.

P.S.:

Már nem tudom visszaidézni, hogy Laci vagy Valek ajkait hagyta el enyhén kéjes örömmel 2007 szeptember 8-án Aszófő egy magánkertjében este a tábortűz túlvégén 21 óra 33 perc tájékán, hogy a győztes csapat helyett a következő szeptemberig továbbra is az ő szervezői vitrinjüket fogja díszíteni az a bizonyos edény. Később roVERsenyről roVERsenyre Hangya és Benyó szembesített minket az azonos tényállással. Arra viszont még pontosan emlékszem, hogy 2017. szeptember 9-én 14 óra magasában, az én számból hangzott el, hogy elégedetten nyugtáznám, ha 8 állomást érintünk a befutóig. Juli volt az egyetlen, aki végig amellett kardoskodott, hogy mindenhová el kell jutnunk, és ebből nem engedhetünk. Első bálozóként nem is tudta, hogy a fődíj leendő sorsa múlhat ezen… Délután a dobogó-kői útvonalválasztásnál nem figyeltünk eléggé, és a keleti automata állomás felé indultunk, de már késő volt változtatni. Valaki mégis ránk mosolygott fentről: ha a 10-esre nem jutunk el, nem csak művészeti szakértőinknek köszönhető 9 pontot, hanem a Kupát is eldobtuk volna magunktól. Eszünkbe se jut majd hajigálni: jó sora lesz nálunk :)

A pisztácia kifogyott csapata

Reméljük jövöre is találkozunk, addig is
itt egy kis ízelítö a jövöröl.

Szeretettel várunk benneteket jövöre is:
A Herceg és a Róka