Nincs is jobb egy búsongós, esős őszi nap reggelén, mint belebújni a meleg bakancsba, bepakolni a hátizsákot mindenféle földi jóval, és elővenni a szépen megtisztított mountain bike bringát, hogy nekivágjunk a vadonnak. Még akkor is, ha három hete zuhog az eső és tudjuk, hogy ez ma sem lesz másként. Meg még akkor is, ha Valek határozottan elutasítja azt a felvetést, hogy a roversenyt toljuk el egy héttel, vagy akár csak egy nappal. Így utólag, azt hiszem mindannyiunk nevében írhatom, szerencsére senki nem tolta el, az eső is esett a talaj se száradt föl, így kellemesen szórakozhattunk egy egész napon át a Pilis borongós rengetegeiben. Méghozzá, így: zuhogó esőben a hegytetőn álló Sasfészek turistaháztól indult a verseny. A nulladik ponthoz a völgyben levő parkolóig kellett lejutni. Ez már külön akrobatamutatványt jelentett: a sárban fékezni, taszítani a bringát. Indulás után rögtön szembetalálkoztunk néhány késésben lévő roverseny csapattal, akik felfele küszködtek, és a normál időben 15 perc alatt járható ösvényen nem jutottak fel 30 perc alatt se. Az első állomásnak a terep legtávolabbi pontján levő Fekete-követ kaptuk. Az itt kapott kérdések hatására majdnem elküldtük szegény Kingát Kenyába, ugyanis semmit nem tudtunk erről a távoli országról.

A pálos kolostorromoknál egy görög drámát vittünk színpadra. Ezután felüdítőként jött a pilisszentléleki korcsma teraszán pálinkázni. De hiába lett hamar jókedvünk, újra bele kellett vetnünk magunkat a zuhogó esőbe, hogy tovább keressük a pontokat. Ekkor már az összes pontot sikerült torpedóval kilőni a térképen, de csak három újabb pontra jutottunk el. Ugyanis a 12. állomást nem találtuk. „Többszáz lépcsőtől északra” mondta az utasítás. El is indultunk egy meredek hegyoldalon vezető ösvényen a sziklák alatt. Az ösvény nagyon szűk volt, kb. 20 méterenként volt egy kidőlt bükkfa, amin felváltva adogattuk át a bicajt. Az ösvényen egyébként állandóan lecsúszott a bringa, hiába tolta, húzta, fékezte az ember. Kínszenvedve egy óra alatt jutottunk le, de a pontot sehol nem találtuk. Mint utólag kiderült, csak Hangyáék találták meg, de nekik nem kellett bringát vinniük, így iránymenetben lezúztak a hegyről.

Lett volna még időnk egy állomásra, de erőnk már fogytán volt. Így némi szuszogás után nekivágtunk a parkolóból a Sasfészekbe. Futni meg se próbáltunk… fél órával a szintidő előtt értünk be. Nyugdíjas módon. Amit meg is kaptunk Valektől, amikor közöltük, hogy a család miatt nem maradunk estére…

Köszönjük, jó móka volt!