Magával ragadó beszámolójuk következik:

Egy napos szeptemberi reggelen furcsa anomáliát érzékeltek a brit tudósok műszerei. Kellően alapos vizsgálatokkal kimutatták, hogy az anomália valahol Magyarországon, Csolnokon keletkezett, egészen pontosan 9 órakor, a Kossuth rádió 5. sípszavánál. Szemtanúk bizonyítják, hogy egy rakás fiatal néhány kétkerekű DeLoreannal eltűnt a tér-idő-kontinuumból, de aztán kvantummechanikai számításokkal igazolható módon véletlenszerű helyeken tűntek fel a környező erdőkben.

Akárcsak a brit tudósoknak, a sok Marty McFly-nak sem volt könnyű dolga kitalálni, hogy pontosan hol kell majd random módon feltűnni az erdőben, pedig még négyen is voltak, és egy kis idő után a fluxuskondenzátorra ráhajtogatható gravitációs mezőt is működésre lehetett bírni. Ettől fogva aztán a csapatok úgy bejárták a különböző idősíkokat és térgörbéket, hogy egészen változatos módon lehetett részük többek között sportverseny-fogadásokban a XX. század második feléből, tejivóversenyben napjainkból, gyakorolhatták a trubadúrok nyelvezetét, járhattak az egekben (különböző felhőtípusokat tanulmányozva), lebegtethettek kerékpárt (szigorúan csakis vákuum-fluktuációt használva), reptethettek UFO-t (értsd: frizbit), és persze gyalogolhattak sokat hegyre föl, völgybe le, ösvényen, szántóföldön, bozótban, hegyoldalban, bányában – a legügyesebbek mindenhol egyszerre. Akiknek mindez nem volt elég (hát hogy is lett volna...), azok még megkereshették a húrelmélet tizedik dimenziójának azon egyszerre forrás- és örvénymentes vektormezőit, ahol különféle csodálatos túlvilági üzenetek jelölték a tudományos fejlődés fantasztikusságát (pl. „Hozám jösz feleségül?“). Szerencsésebb DNS-spirállal rendelkező egyedek még egy feketelyukból előbukkanó túlvilági lénnyel is összefuthattak, aki néhány virtuális molekula kíséretében motivációt és cukiságfaktort adott a dimenziókon átívelő összecsapásnak. (Marvel-rajongók állítják, hogy a lény elvileg egy Flerken volt.)

Végül a sok idő-kicsapongástól megfáradtan visszahullottak a fókusz lángoló közepébe, ahol már várt a finom vacsora (kihagyhatatlan chilis bab), és egy jó hangulatú beszélgetés, hogy ki melyik időkapunál rontotta el a pályaorientációját.

Szegény brit tudósoknak nem sikerült mindent felderíteniük az észbontó anomáliával kapcsolatban, ezért fel szeretnénk hívni a figyelmüket, hogy jövőre ilyenkor is valami hasonlóan fenomenális, Nobel-díjat érő rendkívüli eseményre számíthatnak.

A XX. roVERseny képeit ebben az albumban találjátok, illetve ide tölthetitek fel az általatok készítetteket is.

A kupáért indultak:

A verseny térképe: