Beszámolójukat alább olvashatjátok különleges küldetésükről:

Joghurt szalonnával ...sok szalonnával

Izgalmas események történtek a roVERseny körül az idei évben, ugyanis Ádám és Balázs személyében új szervezők kerültek a program élére. Ez egyúttal lehetőséget adott arra is, hogy Dudus és jómagam, előző szervezőként újra ringbe szálljunk a kupáért. Össze is szerveztük a csapatunkat, és izgatottan vártuk azt a bizonyos ötödik sípszót a Kossuth rádióban, ami a startot jelezte.

A térkép megfejtése nem okozott nagy gondot, felkészülten, nagy mellénnyel vártunk a ránk váró kalandokra. Megkezdődött hát a verseny Nagykovácsi dombos vidékén egy igen hosszú kezdő szakasszal, ami a nullponthoz vezetett. Csapatunk, a Joghurt sok szalonnával két kerékpárral indult útnak, amik közül az egyiknek az első kilométereken elszakadt a lánca. Pár sikertelen javítási kísérlet után inkább eltávolítottuk az olajos alkatrészt, és innentől rollerként használtuk a járművet. Elindultunk a kihúzott állomásunk felé. Sok időt, mi több nagyon sok időt töltöttünk el a keresésével sikertelenül. Aztán elővettük újra a térképet, és rájöttünk, hogy egy csavart nem fejtettünk meg a talányban, egy bizonyos tükrözést, aminek hatására teljesen máshova kerültek az állomások. Felbuzdulva a megfejtés sikerén, új lendülettel iramodtunk neki a lejtőknek és emelkedőknek. Megleltük az első állomásunkat, és innentől kezdve nem volt megállás.

A verseny során izgalmas feladatokkal találtuk magunkat szembe. Volt végtelen ruhába öltözős fényképezkedős, kvíz megoldós, zene felismerős, biciklizés közben narancsot evős, csúzlizós, roVERseny pólókat kitalálós, macisajtot evős és rá tejet ivós állomás és még sok kreatív feladat. Nagy öröm volt az állomásokon ismerősökkel találkozni, de azt is csodás volt látni, hogy mennyi új arcot látunk mind a segítők, mind a versenyzők között.

Az idő pergett a verseny közben, a mi célunk pedig a kupa elnyerése volt, amihez bizony az összes állomást meg kell látogatni. Úgy fél öt körül értünk a nullpontra, ahol a szervezők már ott ücsörögtek, és felcsillant a szemük, hogy itt egy csapat, akik indulnának a gyorsasági szakaszon. Mi azonban két lélegzetvétel között kinyögtük nekik, hogy még van két állomásunk. Ezek megtalálására ráadásul hatalmas szintkülönbségeket kellett megtenni. Így nem volt könnyű menet a vége, de hajtott minket a közelgő győzelem szele. Sikerült tartani a kitűzött időkereteket. Visszaértünk fél hatra a nullpontra, ahol megkezdődött a végső vágta. A járatlan ösvények helyett inkább a kicsit hosszabb, de jelzett utat választottuk. Biztosra akartunk menni, így sikerült befutnunk hat előtt. A víz, a dinnye és a csokik sorra visszahozták az erőnket. A GPS-es követés szerint 36 km-t tettünk meg, amit meg is éreztünk magunkon. A finom vacsora után következett a tábortűz az eredményhirdetéssel, aminek keretében kezünkbe vehettük a vágyott kupát.

Pazar élmény volt újra versenyezni, sok új versenyzővel találkozni, és látni, hogy az új szervezők milyen lendülettel vették át a gyeplőt. Köszönjük a szervezést, jövőre találkozunk a huszadikon!

A XIX. roVERseny képeit ebben az albumban találjátok.

A kupáért indultak:

A verseny térképe: