Vidám kis csapatunk szeptember 2-án délután útnak indult azzal a céllal, hogy beleveti magát a budaörsi éjszakába. Marcinknak már aközben leesett a lánca a biciklijéről, miközben a váci vasútállomásra tartott, így könnyen lehet, hogy beállítottuk a leghamarabb kerékpáros problémákkal küzködő csapat rekordját. Nagyobb meglepetésünkre ezután vasparipánk jó szolgálatot tett, nem volt vele semmi probléma. Bár 18:29-kor még sejtelmünk sem volt, hova kell mennünk a ‘nullpontra’, reméltük, hogy a térképek kiosztásával ez hamar megváltozik.
Nem változott.
Körülbelül 1,5 óráig bolyongtunk, mire ráakadtunk a nullpontra, ezzel együtt a térkép megfejtéséhez is közelebb kerültünk - összehasonlításképpen hajnalban a start-nullpont távolságot 7 perc alatt abszolváltuk.
Ezután sikeresen felcipeltük biciklink egy meredek dombon található dupla bónusz állomásra, csak hogy aztán egyiket se tudjuk megoldani. Nagyjából újabb másfél órába telt az első valódi állomás meglelése (ami valószínűleg a környék legmagasabb pontja volt egyben). Ezután felpörögtek az események a két viszonyítási pontnak hála. Na meg annak, hogy néhol a táj horror forgatásra emlékeztetett, és mi is jobban igyekeztünk.
Őzike utca, milyen kis kedvesen hangzik, nem?! Na hát ott egy korty vizet inni nem álltunk meg, csak lestük a bedőlt házak ajtajait. Lassan megérkeztünk egymás után szépen a következő állomásokig és mindegyikünk megcsillantotta tudását itt-ott. Jó volt, hogy a csapat ilyen sokrétű volt. No hát az utolsó előtti állomást megtalálni se volt kispálya. Persze volt egy utca, amin simán fel lehetett oda jutni, de csapatunk fele (amibe én is bele tartoztam) természetesen a bozótoson át érezte jónak a haladást.
Tanakodásba estünk, hogy az utolsó állomás belefér-e még?! De sajna erről le kellett mondjunk, hogy még időben visszaérjünk. Így a nullpontra vettük az irányt. Innen indult az igazi móka, sprint vissza a hegyre. Egymást segítve és így villámgyorsan abszolváltuk ezt, mert mi mást tehettünk volna hajnali 4 órakor?!
Csak meglesz az a 3.-4. hely?! Játszottunk el a gondolattal. Ahogy az összes csapat megérkezett és az eredmény is kiderült mindenkit hívogatott már az ágyikó, de nem ilyen egyszerű ez. Akkor kelt a Nap, kezdődött a vasárnap és a roVERseny ottmaradt az éjszakában. Mint egy álom.